Ős-operák

Az „ős-opera” mint műfaji megjelölés különösnek tűnhet. A Kárpát-medence archaikus keresztény közösségeinek egyházi és világi műformái azonban tálcán kínálják az összefüggéseket későbbi korok zenés színházi műfajaival, köztük az operával.

A szentéletrajzok bámulatosan gazdag és dramatikus cselekménye, helyenként igen életszerű, sőt humoros vonásai meghökkentően korszerű (kortalan) zenei-színházi formanyelvet sugallnak, mely minden esetben az operaműfajra is asszociál, és jól dokumentálja azt az interakciót, mely a középkor vallásos és “piactéri”, teátrális műformái között létrejött, mely azután az opera kialakulásához vezetett. Az egyéni és közösségi megszólalások váltakozása – melyek ismerősek lehetnek a betlehemes játékokból, vagy akár a passió formarendjéből -, magában hordozza a mindenkori színpadi eseménysor kialakulásának lehetőségét.

A szerző kísérletet tesz arra, hogy a kortárs zene és színház eszközeivel idézze meg a szentéletrajzok olykor gyermeki, olykor mélyen filozofikus vagy drámai világát.

 

Rendező: Selmeczi György